MotoGP 13 teszt

Az olasz Milestone fejlesztőcsapatnak ezúttal sem sikerült a nagy dobás: az autó- és motorverseny készítésben szerzett tapasztalataik (Screamer, SBK, MotoGP) ellenére is képtelenek voltak az újraélesztett sorozat aktuális darabjából, a MotoGP 13-ból élvezetes szimulátort faragni.

Hiába követik milliók szerte a világon feszült figyelemmel, a motorsportot eddig valamiért mindig kicsit mostohagyermekként kezelte a játékvilág. Autóversenyzős játékokkal Dunát lehet rekeszteni, minden műfajban és stílusban megtalálhatjuk a kedvencünket, azonban ha két kerékre pattanva szeretnénk az aszfaltra égetni a gumit, akkor bizony erősen vakarhatjuk a fejünket, hogy mégis mitévők legyünk. Sajnos az ínséges helyzetre az idén hamvaiból feltámasztott MotoGP-széria sem fog enyhülést nyújtani, mert bár bizonyos tekintetben tisztességesen összerakott programról beszélhetünk, a bosszantó hibák végül is alaposan tönkreteszik az összképet.

Kihívás vagy frusztráció?

Ha eddig nem volt dolgunk motoros játékkal, akkor ildomosabb néhány gyors menettel bemelegíteni, semmint fejest ugrani egy bajnokságba vagy a karriermódba, különben hamar billentyűzetcsapkodás vagy gamepad-ropogtatás lesz a vége a dolognak (utóbbi használata egyébként erősen ajánlott, a billentyűzetes irányítás ugyanis meglepően pontatlan). Hiába akár az évtizedes virtuális autóversenyzős múlt, a kétkerekes száguldás egészen más technikát igényel; talán meglepő, de a legtöbb autós játéknál sokkal bonyolultabb, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy összetettebb vezetési élményt kínál a MotoGP 13. A gépek 300 paramétert figyelembe vevő fizikája és a vezetési élmény egyaránt remekül sikerült, éppen ezért nem hogy a rajtvonalon elsőként áthaladni, hanem a nyeregben maradni is emberes feladat első nekifutásra. Nagyon el kell kapni a kanyarokban a motor bedöntésének pillanatát és szögét, hogy mikor húzunk oda egy kövéret a gáznak, vagy hogy a gép melyik részére helyezzük a motorosunk testsúlyát. És persze az sem mindegy, hogy egy 250, 600 vagy 1000 köbcentis jószág dübörög alattunk, mert ha döntően nem is különbözik az irányításuk, azért elég nagy a különbség köztük, így idő kell az átálláshoz. Minden egyes ilyen apróság számít, és ha nem jól tesszük a dolgunkat, akkor bizony gyakorta megesik majd, hogy a motorunk mellett az aszfalton csúszva-pörögve-forogva látjuk viszont a pilótánkat. Kihívás? Igen! Idegesítő egy idő után? Bizony az, de pár óra gyakorlást követően egész jól bele lehet jönni az irányításba.

Hogy ne szegje gyorsan kedvünket a játék, megannyi könnyítési lehetőséget kapcsolhatunk be a futamokon. Megválaszthatjuk, hogy mennyire reagáljon realisztikusan a motor alattunk, beállíthatjuk, hogy a versenyzőnk automatikusan hasaljon rá a tankra a jobb légellenállás végett, és persze azt is, hogy a gép automatikusan fékezzen a kanyarok előtt, ha túl nagy sebességgel érkeznénk. Szimpatikus lépés a fejlesztőktől, hogy a kategóriákat a fokozatosság elve mentén alakították ki, így könnyen megtalálhatjuk az ügyességi szintünknek megfelelő mennyiségű és minőségű segítséget. E helyütt megjegyzem azért, hogy bár az összes könnyítési opciót a maximumra kapcsolva szinte lehetetlen felborulni vagy kicsúszni a pályáról, de ugyanígy szinte kizárt, hogy az élen végezzünk egy futamon, mert pont azokba az emberi vérmérsékletre és reflexekre bízott szituációkba nem tudunk belemenni (például egy-egy kényes belső íves előzés), amik egyrészt megadnák a verseny izgalmát, másrészt növelnék a győzelmi esélyeinket.

Mint a nagyok

A bemelegítést követően már bátran fejest ugorhatunk a motorversenyzés kőkemény világába, és választhatunk, hogy egy teljes Grand Prix hétvégén, egy teljes bajnokság során, online ellenfelekkel vagy az idővel (Time Attack) szemben, osztott képernyőn a haverok ellen, netán a Moto3-ból indulva, a karriermódban mérettetjük meg tudásunkat. A felhozatalból egyértelműen utóbbi a legizgalmasabb, amelyben a harmadvonalból indulva kell szezonról szezonra felküzdenünk magunkat a legjobbak közé, miközben XP-t gyűjtögetve nyithatjuk ki a lelakatolt tartalmakat (pályák, pilóták, motorok, képek, videók stb.). Kis főhadiszállásunk egy förtelmesen kinéző lakókocsi belsejében van, ahonnan minden fontos információt elérhetünk: tabellák, versenynaptárak, sportújságok, rajongói üzenetek, valamint az utánunk érdeklődő csapatok ajánlatai is itt várnak ránk könnyedén áttekinthető menürendszerbe szedve. Bár az aszfaltcsíkokon egyedül kell helytállnunk, segítségünk mégis lesz a versenyek során, méghozzá a választott menedzserünk, valamint a technikai stábunk személyében. Előbbi mindent megtesz majd, hogy megfelelő csapatot találjon nekünk és motiváljon a jobb teljesítményre ideális legyőzendő ellenfelek kiválasztásával, utóbbiak pedig a versenyek alatt látnak el minket hasznos tanácsokkal a motor helyes beállítását illetően, és gombnyomásra el is végzik azt, ha szeretnénk.

Az egész körítés remek hangulattal bír, minden pilóta, csapat, motor és versenypálya teljes egészében licencelt, a futamok előtt pedig videoklipek formájában kapunk információkat az adott pálya hagyományairól, eredményeiről. Így amikor a sisakot a fejünkbe csapva kigördülünk a boxunkból, már egész feltüzelve vághatunk neki a köbcentik csatájának, aztán…

Végezetes motorhiba

…sajnos elkezdődik a játék. A pályára kifutva már nyoma sincs a magával ragadó atmoszférának, ami elsősorban az elavult grafika számlájára írható. A pályák, bár kanyarról kanyarra megfelelnek a valóságnak, mégis borzasztóan kihaltnak tűnnek. A motorok és a pilóták kidolgozása még rendben van, de a környezet fájdalmasan sivár és fakó, a textúrák hol elmosódnak, hol pixelesek, a közönség pedig olyan élettelen és hangtalan, mintha valami üres katlanban csapatnánk. Ezen pedig az igen jópofa, bár gyakorlatilag a rázkódás szimulációja miatt használhatatlan bukósisaknézet sem dob sokat.

Ahogy már említettem, a vezetési élményt szolgáltató fizikai modellt jól eltalálták a fejlesztők, de egyáltalán nem működik ez a környezeti tárgyakkal való találkozás esetén. Törésmodell nincs, a fűre, kerékvetőre, murvára való kicsúszásnál nem érezhetők igazán a felszíni különbségek, de ennél sokkal zavaróbb, hogy az összeütköző motorok furán lepattannak egymásról. Sőt, néha olyan érzést kelt a találkozás, mintha súlytalan papírfigurák érintkeznének, nem pedig 250 km/h tempóval száguldó versenygépek.
Dacára a megannyi beállítási lehetőségnek, a program kegyetlenül nehéz, és már a legalsó, 250 köbcentis Moto 3 kategóriában is igen kevés sikerélményünk lesz az elején, holott általában a 12-15. hely valamelyikének megszerzése a célkitűzés. Egyetlen hiba elegendő, és gyakorlatilag a mezőny elejével már csak a visszajátszásokon találkozhatunk újra. Ehhez adhatna segítséget a manapság kihagyhatatlan idővisszatekerős funkció, mellyel az elrontott kanyar után pár másodpercet visszapörgetve lehetőséget kapunk a korrigálásra, ám a MotoGP 13-ban sikerült ezt is elszúrni. A visszatekerés után ugyanis nem marad folyamatos a mozgás, a motor lelassul alattunk, a pilóta pedig próbál elhelyezkedni rajta, így hiába igyekszünk átvenni az uralmat a gép felett, az esetek 80%-ában ugyanúgy taknyolás lesz a vége, mint elsőre – roppant zavaró, igen frusztráló és teljességgel érthetetlen megoldás. Arról már nem is szólva, hogy a Rewind hajlamos a körszámlálót beragasztva végteleníteni a futamot, az esést követő sérülések pedig nem „tűnnek el” az idővisszaugrás dacára sem.
Sajnos a többi játékmód is ezekkel az alapvető játékmenetet érintő problémákkal küzd, így pedig az amúgy is szegényes online szekció sem nyújt sok élvezeti lehetőséget, ráadásul a javító patch érkezéséig szinte játszhatatlan volt ez a részleg a rengeteg bug, csatlakozási hiba és lag miatt. Fájdalommal jelenthetjük tehát, hogy a jó motorversenyzés a MotoGP 13 megjelenése ellenére továbbra is hiánycikk marad.