Annak ellenére, hogy a Juiced első része hatalmas bukás volt, reményteli optimizmussal tekintettünk a játék második részére, ami érezhető is volt a júliusban leközölt ismertetőből. Akkor üdvözöltük azokat az újításokat, amelyeket a készítők ígértek, mint például az ötletes driftpályák, a játékos DNS jellemzőinek tárolása és online felhasználása, vagy a járművek számtalan modifikációs lehetősége. Ám a puritán tálalás és az NFS: ProStreet megjelenése miatt mindezek az ötletek kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy a készítők maguk alá gyűrjék a nagy riválist. No de, hogy ne a kegyelemdöféssel kezdjük, lássuk a játék vesszőfutását egészen az elejétől…
A karrier menüpontban meglepőmód itt is egy, a ranglétra legaljáról induló fenegyerekkel kell felküzdeni magunkat a csúcsig. Annyi a különbség az eddig megszokott hasonló játékokhoz képest, hogy ezúttal nincsen illegális gyorsulás és kétszázzal történő belerongyolás a rendőrkordonba, hanem egy hivatalos, a tengerentúlon a valóságban is létező autós rendezvénysorozat, a Hot Import Nights keretein belül tehetjük meg mindezt.
Több mint 90 autóval állhatunk rajthoz a világ hat különböző nagyvárosában, így például az Eiffel-torony lábai köré felépített driftpályán is tiszteletünket tehetjük. Ebben a játékmódban egy kicsit érzékenyebbé válik járművünk irányítása, ezzel rásegítve arra, hogy könnyebben csapassuk ki a verdánk farát, ami nem lenne gond, de a készítők átlendültek a ló túloldalára és már-már az irányíthatatlanság kategóriájába hajlik át az egész. Ami elkeserítőbb, hogy a driften kívül is úgy érezhető, mintha inkább egy papírmaséból készült játékautó vezetése lenne ránk bízva, a fejlesztőknek nem igazán sikerült belőniük egy élvezetes vezetési modellt árkád viszonylatban sem. Verseny közben ellenfeleink „I’m the MAN!!!”, „You’re an idiot!” és egyéb hasonló, magas intelligenciahányadosra utaló megjegyzésekkel boldogítanak minket, s megnyilvánulásukat a képernyő jobb felső sarkában felvillanó kis ablakban is nyomon követhetjük, ha netalántán hallás útján nem értenénk néhány oltást. Autóinkat bizonyos fokig összetörhetjük, de a horpadásokon és a leszakadó lökhárítón kívül senki ne számítson alvázig történő amortizálásra. Amennyiben mi voltunk a legjobbak, fel is ugorhatunk a dobogó legfelső fokára, amely mögött Niki Belucci amerikai megfelelője a keverőpult mögül egy szál alig-ruhában instruálja a nézelődőket és alapozza meg azt az egyedi hangulatot és életstílust, amit a Juiced 2: HIN próbál képviselni – mérsékelt sikerrel. A garázsban töltött hosszú percek alatt az ígéretekhez híven lehetőségünk van szekerünk csinosítására és személyre szabására. Habár a vizuális tuningok és matricák száma szinte végtelen, a teljesítményt növelő képességek módosítására csak három kategóriában, azon belül is csak három szinten van lehetőségünk, s ez bizony elég kevésnek tűnhet az autótuning szerelmeseinek.
Bár a Juiced 2-ben ott volt a remény halovány szikrája, hogy méltó ellenfele legyen az EA pártfogoltjának, de sajnos az elődjéhez hasonlatosan ismét alulmarad az NFS szériával folytatott versenyben. S teszi mindezt úgy, hogy a Carbon maga szerethetőbb darab volt. Hiába no, a Juicednek sosem volt erőssége a helyes időzítés. Talán legközelebb…
