Alam für Cobra 11 - Crash Time

A tíz főből álló Synetic csapata remek párost alkot a német RTL csatorna játékkiadójával, ugyanis együttműködésük megörvendeztetett már minket a népszerű Cobra 11 tévésorozat első játékadaptációjával. A pozitív fogadtatásnak köszönhetően megérkezett a második rész, melyben mindenből még egy kicsit többet, még egy kicsit jobbat kaptunk�

Az arcade Schumacher
Kis költségvetésű játékról lévén szó nem kell csodát várni, de még csak végletekig precíz szimulációt sem � pont ellenkezőleg: sokkal inkább hatalmas ütközések, robbanások várnak ránk, erősen arcade játékmenettel, viszont az igényesebbik fajtából. Az irányítás egyszerű, a verdák irreálisan jól tapadnak az aszfalthoz, hogy a száguldás mámorától bekábulva csodálhassuk a hatalmas ugratásokat, karambolokat, stb. Könnyen kezelhető járgányokkal kell a német autópályákon száguldozni, hisz arrafelé amúgy sincs sebességkorlátozás a lakott területeken kívül, úgyhogy átlagban 200-300 km/órás sebesség garantált a sztrádákon, amit akár meg is triplázhatunk a nitrónak köszönhetően.

Hangulatból mindenképpen remekül vizsgázott a Crash Time, és erre még rátesz egy jó nagy lapáttal a remek grafika és a hatalmas játéktér, több száz kilométernyi összefüggő szakaszokkal. Ha nagyon rákapcsolunk, elmosódik a képernyő széle, ha ütközünk, a kaszni szépen lassan, de törik, míg a statiszta autók egy kisebb ütközés következtében is apró darabokra szakadnak. Ezt nevezem én hatásvadászatnak, ami az Alarm für Cobra 11-nek valahogy mégis jól áll, és nagyon élvezetes menetekhez járul hozzá.

Az autópályák megrontói
Az egyjátékos kampányban 8 főesetet találunk, melyeket Semír és Chris járgányába bújva teljesítenünk kell, ám egy ilyen eset sokszor 7-8 hosszú szakaszból is áll. Akik esetleg ismerik a tévésorozatot, azoknak külön pozitívum lehet majd egy-egy ismerős küldetés, illetve a helyszínek, de ha eddig nem érintett meg a német autópályarendőrség kálváriája, viszont csíped az ilyen adrenalindús őrültségeket, akkor tuti, hogy hamar megkedvelitek. Tehát az előző részhez képest már aránylag komolyabb kerettörténetet is szőttek a készítők az egyjátékos kampányhoz, ám akkor sem lenne hiányérzetünk, ha ez kimaradt volna. A feladatok viszont rendkívül változatosak, a szokásos sablonok is megtalálhatóak, azaz van, amikor simán csak versenyeznünk kell, vagy leamortizálni a gazfickók kocsiját, de sok extrém ötlet is befigyel, például mikor a reptéren keresztbe-kasul kell ugratgatni a hatalmas Boeingek között, na az különösen rendhagyó � és egyben értelmetlen � volt...

Megszállottabb játékosok egész sokáig el lesznek a játékkal, mivel közepes fokozaton is már elég nehezek a pályák, sokat kell gyakorolni. Viszont ha valaki ráun az egyjátékos kampányra, illetve a gépi ellenfelek ellen toltható körmérkőzésekre, akkor jöhet a játék legjobb oldala, az osztott képernyős kétjátékos móka, haverokkal, egymás ellen. Hatalmas meneteket lehet nyomni, és a rengeteg kioldható verdának és pályaszakasznak (amiket az egyjátékos missziók teljesítésével érhetünk el) köszönhetően általános partikelléké válhat a cucc játékoskörökben. Bevallom, párommal majdnem minden este nyomunk pár menetet, hol két felderítő tankkal repesztve a békés autópályán, egymás nyakába robbantgatva a nagyobb kamionokat, hol eszeveszettül száguldozunk a játék leggyorsabb verdái valamelyikével. A maga módján mindkét alternatíva remek kikapcsolódás, miközben egymást szívatva az egész társaság jól szórakozik. A portolást sem érheti panasz, hiszen könnyen állítható a billentyűzet is (még indexgombokat és fényszórót is beállíthatunk), de az én Logitech gamepademet is pöccre felismerte és a rezgőfunkciót is támogatta a cucc.

Nem vagyunk egyformák, sokszor különbözik az ízlésünk egymásétól, így biztos sokaknak nem fog tetszeni egyáltalán a játék, de ha valaki nem a kőkemény realisztikusságot várja egy szimulátortól, hanem kicsit lazábbra eresztve a figurát inkább csak a hangulatnak, illetve az �ereszd-el-a-hajam arcade feelingnek" kíván hódolni, akkor az Alarm für Cobra 11 � Crash Time kiváló választás, munka után leülni a családdal kicsit szórakozni a német autópályák lovagjainak a bőrébe bújva.

Trackmania United Forever

A Trackmania sorozatot azt hiszem, senkinek sem kell bemutatnom, hiszen évek óta él és virul, régen beitta magát a köztudatba, mint az egyik legkedveltebb ingyenes autóverseny játék.
Titka és sikere abban rejlik, hogy a fejlesztői mind fanatikus játékosok és nagyban hagyják magukat befolyásolni a játékosok által, azaz adnak a véleményükre. Aki számára mond bármit is az, hogy Stunts, ráadásul kellemes emlékeket ébreszt, csak ajánlani tudom a Trackmania sorozatot.


Újabb év, újabb Trackmania
A legújabb darab a 2007-es Nations Forever után a United Forever, ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy a Nations részt ingyen kapjuk, ellenben a rengeteg plusz autóért, amit a United takar (nem is beszélve a raklapnyi pályáról), már fizetnünk kell. Továbbá az online küzdelmek sem érhetők el (legalábbis részben nem), míg meg nem vásároljuk a játékot. Ezúttal nem sajnálom a fejlesztőktől a pénzt, amit a sokadik ingyenesen megjelentetett epizód után szeretnének keresni, hiszen a játék szép, élvezetes és rendkívül egyszerű.

Annyira könnyű ráérezni az ízére, hogy bármelyik versenyzős játék javára válna ez a design. Nincs semmi más, csak gáz, fék, jobb-bal iránybillentyű és egy újjáéledés gomb. Ez utóbbi azokra az esetekre kell, mikor elvesztitek az uralmat az autó felett és szeretnétek újra a pályára kerülni. Az egyszerűség miatt nincs szükség semmilyen tréningre, csak a sebesség kell és némi ügyesség. Egész hihetetlen, hogy újra és újra nekiveselkednek az emberek a nehezebb pályáknak, csak azért, hogy minimális századmásodperceket javítsanak az eredményükön, ami persze nem mindig elég ahhoz, hogy az országokra bontott statisztika előkelő helyeire tornázzuk nemzetünket. Ez persze nem ránk vonatkozik, hiszen hazánk előkelő helyet foglal el a Nations ranglétráján, általában hatodik-hetedik helyen szerepelnek a versenyzőink összetettben, ami kifejezetten szép eredmény, tudván, hogy nálunk azért jóval nagyobb lélekszámmal rendelkező nemzetek is részt vesznek a játékban.

A United részeként 250-nél is több pályánál lesz lehetőségetek bebizonyítani, hogy képesek vagytok kitépni a maradék/összes hajatokat, hiszen rendkívül nehezek is akadnak köztük, melyekhez legalább száz nekifutás szükséges, míg sikerül úgy teljesíteni, ahogy azt szeretnétek. Az újabb autók mind másként reagálnak az útviszonyokra, ráadásul számomra nem is adtak akkora élményt, mint a jól bevált régi versenyautó. Biztos vagyok benne, hogy lesznek akik jól ellesznek az újabb járgányokkal, de elsősorban úgyis a kompetitív online játékmód lesz az, ami újra és újra a képernyő elé vonz bárkit, ott pedig leginkább a Nations féle pályákkal és az ott használt versenyautóval nyomulnak, mert az ingyenes és az tanulható be a legkönnyebben.

Richard Burns Rally

Ha erre bővebben kíváncsiak vagytok, akkor lapozzatok vissza az időben, és találtok róla egy teljes, részletes leírást. Akkor is megemlítettem, hogy ez az egyetlen igazi rallyszimuláció ami igazán élethűnek mondható. Mikor teszteltem sokat bosszankodtam, hogy billentyűzetről egyszerűen képtelenség volt játszani. Akkor kotortam elő az ffb nélküli kormányomat, és már azzal is megváltás volt játszani. Ezt részletesen le is írtam akkor. Most is újra elővettem a kormány miatt, és ha szabad ezt mondani talán még nagyobb élményt nyújt a játék.. Pontosabban precízebb az irányítás, mivel érzed a kormányon, hogy mikor akar a kocsi rossz irányban elindulni, kicsúszni, mikor tör ki a hátulja stb. Olyan volt, mintha most játszottam volna először a játékkal, annyival többet mutatott az új kormánnyal. Könnyebb nem lett vele a játék, de viszont ha kicsúsztam, fejreálltam, akkor tudtam, hogy miért történt, meg tudtam magyarázni a dolgot és nem volt az a sokat ordított szövegem "hát de ez most miért?", mint előtte. Meglepő volt az a irányításbeli fejlődés, amit a játék mutatott billentyűzettel, sima kormánnyal, majd ffb-s kormánnyal. Mindenképpen érdemes kipróbálni ha tehetitek.

Cross Racing Championship

Hát igen. Magyar játék. Az ember szeme ilyenkor könnybelábad, és mély tisztelettel nézi a telepítést, hiszen tudja, hogy ez magyar fiúk keze munkája. Na, az elfogultságot félre téve az Invictus nagyszerű játéka tényleg bizonyított, szintén van róla cikkünk, zEd régebbi archívumában megtalálható. Nem egy mai darab, én is akkor játszottam vele, mikor zEd tesztelte, akkor is kölcsönkapta a kormányt, hogy azzal tudjon minél objektívabb képet alkotni róla. Itt volt az újabb alkalom, lefújtuk a tokról a port, és a műanyag borításon megcsillant a napfény. Telepítettem, majd zEd figyelmeztetett, hogy ugorjak föl az Invictus honlapra, mert van hozzá patch. Nem rossz: CRC 2005 néven az Invictus kiadott egy patchet, ami több, mint 100mb. Tulajdonképpen minden változott egy kicsit, mindenen finomítottak. A ffb ebben a játékban érvényesült a legjobban, hiszen a sok kanyar mellett a pálya jellege is nagyon gyakran változott.

Földút, sár, víz, aszfalt, patak, minden felületen máshogy kell vezetni, valamelyiken könnyebb tekerni a kormányt, máshol komoly ellenállásba ütközik az ember, miközben megpróbál ellenkormányozni. Az egy külön élmény, hogyha az ember rámegy a fapallóra vagy a lépcsőre, a kormány nagyon jól vissza tudja adni, ahogy a lépcsőfokokon átpattog a kerék. Borulásnál a kormányt ide-oda dobálja az ffb, úgy hogy meg sem lehet fogni. Ugye többféle pályával találkozunk a CRC-ben, és egy kisebb bajnokságban ugyanannak az országnak a pályáján zajlik. Ha pl van 5 verseny abban az országban, akkor a pálya ötféle módon vagy variálva. Ugyanígy a többi országban is, és mikor a 25-ödikféle variációban mentem végig végül is ugyanazon a tájon egy kicsit elgondolkodtam, hogy nem unalmas ez? És nem. Mert egyszerűen annyira jó vezetni a CRC-ben, hogy az ember elfelejt mindent, csak a játék van. Arra koncentrálunk, hogy ott a következő kanyar, amit be kell venni, különben oda az első helyed. Nagyon tetszik.

Eredeti cikk:itt található.

Juiced 2: Hot Import Nights

Annak ellenére, hogy a Juiced első része hatalmas bukás volt, reményteli optimizmussal tekintettünk a játék második részére, ami érezhető is volt a júliusban leközölt ismertetőből. Akkor üdvözöltük azokat az újításokat, amelyeket a készítők ígértek, mint például az ötletes driftpályák, a játékos DNS jellemzőinek tárolása és online felhasználása, vagy a járművek számtalan modifikációs lehetősége. Ám a puritán tálalás és az NFS: ProStreet megjelenése miatt mindezek az ötletek kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy a készítők maguk alá gyűrjék a nagy riválist. No de, hogy ne a kegyelemdöféssel kezdjük, lássuk a játék vesszőfutását egészen az elejétől…

A karrier menüpontban meglepőmód itt is egy, a ranglétra legaljáról induló fenegyerekkel kell felküzdeni magunkat a csúcsig. Annyi a különbség az eddig megszokott hasonló játékokhoz képest, hogy ezúttal nincsen illegális gyorsulás és kétszázzal történő belerongyolás a rendőrkordonba, hanem egy hivatalos, a tengerentúlon a valóságban is létező autós rendezvénysorozat, a Hot Import Nights keretein belül tehetjük meg mindezt.

Több mint 90 autóval állhatunk rajthoz a világ hat különböző nagyvárosában, így például az Eiffel-torony lábai köré felépített driftpályán is tiszteletünket tehetjük. Ebben a játékmódban egy kicsit érzékenyebbé válik járművünk irányítása, ezzel rásegítve arra, hogy könnyebben csapassuk ki a verdánk farát, ami nem lenne gond, de a készítők átlendültek a ló túloldalára és már-már az irányíthatatlanság kategóriájába hajlik át az egész. Ami elkeserítőbb, hogy a driften kívül is úgy érezhető, mintha inkább egy papírmaséból készült játékautó vezetése lenne ránk bízva, a fejlesztőknek nem igazán sikerült belőniük egy élvezetes vezetési modellt árkád viszonylatban sem. Verseny közben ellenfeleink „I’m the MAN!!!”, „You’re an idiot!” és egyéb hasonló, magas intelligenciahányadosra utaló megjegyzésekkel boldogítanak minket, s megnyilvánulásukat a képernyő jobb felső sarkában felvillanó kis ablakban is nyomon követhetjük, ha netalántán hallás útján nem értenénk néhány oltást. Autóinkat bizonyos fokig összetörhetjük, de a horpadásokon és a leszakadó lökhárítón kívül senki ne számítson alvázig történő amortizálásra. Amennyiben mi voltunk a legjobbak, fel is ugorhatunk a dobogó legfelső fokára, amely mögött Niki Belucci amerikai megfelelője a keverőpult mögül egy szál alig-ruhában instruálja a nézelődőket és alapozza meg azt az egyedi hangulatot és életstílust, amit a Juiced 2: HIN próbál képviselni – mérsékelt sikerrel. A garázsban töltött hosszú percek alatt az ígéretekhez híven lehetőségünk van szekerünk csinosítására és személyre szabására. Habár a vizuális tuningok és matricák száma szinte végtelen, a teljesítményt növelő képességek módosítására csak három kategóriában, azon belül is csak három szinten van lehetőségünk, s ez bizony elég kevésnek tűnhet az autótuning szerelmeseinek.

Bár a Juiced 2-ben ott volt a remény halovány szikrája, hogy méltó ellenfele legyen az EA pártfogoltjának, de sajnos az elődjéhez hasonlatosan ismét alulmarad az NFS szériával folytatott versenyben. S teszi mindezt úgy, hogy a Carbon maga szerethetőbb darab volt. Hiába no, a Juicednek sosem volt erőssége a helyes időzítés. Talán legközelebb…

GT Legends

Nagyon új, nagyon öteletes project a GT legends, amiben a ’60-as évek FIAT-jaival, Lotus-aival, Chevrolet-eivel száguldozhatunk. Itt csak és kizárólag aszfalt versenyekről van szó, tudjátok olyan forma-1-es stílusban sok-sok kör ugyanazon a pályán. Egyik sarkalatos pontja lehet a játéknak, hogy megunod a monotonitást. Személy szerint én a forma-1-et sem nagyon csípem, mert csak azok az izgalmas és szórakoztató pontok benne amikor start van, előzés van meg amikor P.L. torkaszakadtából üvölt, hogy hova tűnt D.H. Amúgy a másik 56 körben semmi nem történik. Szóval féltem, hogy a GT legends is ebbe a hibába fullad bele, de aztán elkezdtem játszani és rájöttem, hogy ha a kormánykerék ezen oldaláról nézzük az eseményeket, akkor sokkal izgalmasabb a dolog. Már az is nagy teljesítmény, hogy az úton tartsuk a kocsit, tartsuk a pozíciónkat, hát még hogy előzgessünk.

A végzetes hibához, boruláshoz, kicsúszáshoz elég egy rossz mozdulat. Ebben a játékban különösen fontos még a gázadás is, mert ha tövig nyomod a gázt, akkor az erős motor miatt kipörögnek a kereket, és mivel ezek a régi kocsik többnyire hátsókerék-meghajtásúak, ezért szépen el is indul a hátulja kifelé. Figyelni kell, és ésszel játszani. Annyit még hozzátennék, hogy a GT Legends az eddigi legszebb szimulátor, olyan autómodelleket láthatunk benne, amit addig még soha. Ha belegondolunk, hogy ezek a ’60-as évekbeli autók mennyire szépek voltak, akkor ez a játék ámulatba ejti majd a játékost. Többet erről a játékról nem szeretnék írni, mert nem sikerült a teljes játékhoz hozzájutnunk, ezért csak a demó alapján írtam ezt a rövid ismertetést.

em véletlen, hogy az autós szimulátor egy külön kategória a játékvilágban. Ezekben a játékokban semmi nem megy könnyen. Mindenért kőkeményen meg kell küzdeni, és ez szerintem egyáltalán nem baj, Aki könnyedebb szórakozásra vágyik az válassza a Colin Mcrae Rally-t és társait, abból is van elég, ebből is. Mindenkinek szíve joga, hogy mi mellett dönt, mi nyújt nagyobb szórakozást neki. Viszont a GT Legends, a RBR, és a CRC már komoly dolgok. Annyi könnyítés van mindegyikben, hogyha elszállsz 180-nál a kanyarban neki a kőkerítésnek, akkor nem halsz meg azonnal a székedben. Még szerencse. Nem azt mondom, hogy ezekben nincsenek hibák, ugyanis a valóságot elég nehéz leprogramozni, de mindenképpen halad a szimulációs vonal egy olyan világ felé, ahol a force feedbackes kormányod előtt ülsz a force feedbackes sportülésedben a virtuális sisak a fejeden van, a füleden 5.1es kisméretű fejhallgatóval megszűnik a valós világ körülötted és abba az autóba ülsz be amelyikbe kívánsz. Szerintem jól hangzik.

Bus Simulator 2008

Korábban már volt szerencsém egy hasonló szimulátorhoz, de az más fejlesztőcsapattól érkezett és szórakoztató volt – nem úgy, mint jelen cikkünk alanya, amely az ismeretlen IceBytes garázsából érkezett…

Alapvetően nincs problémám az ilyen alsóbb kategóriás játékokkal, hisz a tavaly 70%-ra értékelt Bus Drivert is imádtam és végigjátszottam – de a Bus Simulator 2008 sokkal gyengébb színvonalat képvisel, mint egykori konkurenciája. Az első és legádázabb probléma, az elképesztően gyenge irányítás. Komolytalan az egész, mintha valami ósdi gameboy játék kezelését integrálták volna PC-re. Emellett elvileg be kéne tartani a közlekedési szabályokat, ami kimerül a piros lámpák figyelembe vételében, illetve a karambolok megtorlásában, ám mivel a fizikus motor legalább olyan primitív és bugos, mint a grafikus, így ez is elveszti minden jelentőségét. Az egyetlen pozitívum a játékmenetben, hogy csuklós buszok is szerepelnek, melyeknél mindhárom ajtót külön gombokkal nyithatjuk-csukhatjuk. A förtelmes játékmenet mellé kapunk egy aránylag összetett menedzselős részt, ahol reklámokat szervezhetünk a buszunk oldalára, bővíthetjük a garázst nyolcféle megszerezhető járgánnyal, különböző fuvarokat vállalhatunk el (focicsapatot vinni a stadionhoz, városnéző túra stb.) – de ezek mit sem érnek, ha az élvezeti faktor nullára apad, amikor beülünk a kormány mögé…